Kiállítások: BankCenter
„Reggel tíz óra volt. A napsugár erősen ferde szögben esett a tenger tükrére, s mintha valami prizmán hatolna át, megtört a vízben, s a szivárvány hét színére bontotta fel a kagylók, polipok, virágok, sziklák körvonalait. Csodálatos, felejthetetlen látvány! Megrészegültem a tobzódó színektől, a zöldek, sárgák, narancsvörösek, lilák, indigók, kékek kaleidoszkópszerű összevisszaságától - mintha csak egy őrült festő palettájáról kerültek volna ide a színek! - Polipok és tüskésbőrűek lepték el a földet. Mintha virágszőnyegen járnánk: a homok különféle íziszekkel, izomkorongjukkal tapadó tengeri rózsákkal, tengeri csillagokkal volt teleszórva. Mintha a najádok keze szőtte volna a virágállatok finom csipkéjét, amely meglebbent a lépteink nyomán kerekedett könnyű hullámban. Fájt a szívem, amint lábam az ezernyi, szebbnél szebb puhánnyal borított földön taposott: fésűkagylók, kalapácsállatok, valósággal szökdellő Donax-kagylók, gyöngycsigák, vörössisakok, szárnyascsigák, s az óceán mindenféle élőlénye került a nehéz ólomtalp alá. De sietnünk ellett, s tovább mentünk, fejünk felett hullámzó hólyagmedúzák lengették ultramarin csápjaikat, opálos színekben játszó s halvány rózsaszínű medúzák kékkel szegett ernyői védtek minket a napsugaraktól, a korongos medúzák foszforeszkáló fénye éjjel bevilágította volna utunkat."
| Sok év telt el azóta, hogy Verne Gyula ezeket a sorokat megírta Némó kapitány történetében. A Nautilus után ma már atomtengeralattjárók cirkálnak az óceán mélyén, a búvár által látott csodákat már nem csak leírások, elbeszélések hanem fényképek, sőt filmek teszik érzékletessé. A kiállításon bemutatott képek gazdag szín és formavilágot láttatnak velünk, kérem Önöket merüljenek el benne, ehhez nincs szükségük légzőkészülékre, uszonyokra, búvárruhára. Ezzel a kiállítást megnyitom. |
Vékás Magdolna
A megnyitó - BankCenter 2004.02
Kiállított képek - BankCenter 2004
