Kiállítások: BankCenter

Novák Gábor (a Novák és Novák Kkt. egyik tulajdonosa): Sok szeretettel köszöntök mindenkit a Novák és Novák Kkt. egyszerűbb nevén a Novák Fotó nevében. Szeretném köszönteni a kiállító művészeket, menedzser művészeinket, Tóth József urat, aki meg fogja nyitni a kiállítást, illetve minden kedves vendéget. Ez a Fotózó Menedzserek kiállítás, mint a nevéből is látszik, nem hivatásos fényképészek munkáit mutatja be, hanem felkértünk olyan vezetőket, akik a munkájukban sikeresek és mellesleg fotózás a hobbijuk és olyan szinten művelik ezt a hobbit, ami - mi azt gondoltuk - abszolút kiállítás érett, sőt akár művészi értéket is képviselhet. Úgyhogy megkerestük őket, hogy szeretnénk egy ilyen kiállítás sorozatot csinálni és hál Istennek nagyon sokan pozitívan reagáltak erre. Ennek a pozitív reakciónak az ékes bizonyítéka ez a jó néhány kép. Ez a kiállítás sorozat első tárlata most, de nem árulok el titkot, már készül a következő és reméljük, hogy ennek a sikere, illetve, hogy a többi menedzser is kedvet kap arra, hogy ilyen szinten meg tudja mutatni azt, hogy ő hogyan látja, hogyan szeretné láttatni a világot. Én nem akarom tovább szaporítani a szót, megkérném Tóth József urat - ő kérte azt, hogy úgy mutassam be, hogy Tóth József fotóst -, hogy nyissa meg a kiállítást. Köszönöm.

Tóth József ("Füles" - Balázs Béla díjas, érdemes és kiváló művész): Köszönöm szépen, köszönöm szépen. Miután Novák Gábor mindent elmondott helyettem, úgyhogy a kiállítást megnyitom. Kérem szépen itt az előbb elmondtam, hogy mostanában a kiállítás megnyitók a következőképpen néznek ki: régen volt ugyebár egy szimpatikus ember vagy hölgy, aki mondott néhány jó szót a kiállító művészről, s utána szépen mindenki megnézte a képeket, elmentek haza. Most a következő a divat: először három ember, körülbelül hárman köszöntik a művészt, aki már a másodiknál rogyadozik a rettenetes dicséretektől, a harmadiktól már általában el szokott ájulni, s akkor azt hiszi, hogy vége van, akkor jönnek a megnyitó beszédek - legalább kettő, mert az elsőre általában nem szokott megnyílni, hanem a másodikra. Utána közben van balett betét, zene és a többi és a többi és a többi... Na most ezzel a hagyománnyal mi most itt szakítani fogunk. Egy biztosan lesz és ezt előre mondom, hogy büfé az viszont lesz és miután majd be kell Önöket terelni és hát igazából ki tud igazán terelni: egy juhász, úgyhogy majd a Juhász Úr fogja Önöket beterelni a büfébe. Hát akkor most megnyitó beszéd:

Körülbelül a XIX. század közepén volt egy szimpatikus francia fiatalember, úgy hívták, hogy Daguerre és díszletfestő volt és unalmában feltalálta a fényképezést. Állati ügyes menedzser volt, mert ahogy nagyon szerényen az eljárást magáról dagerrotípiának nevezte el, rögtön jó pénzért az egészet eladta a francia államnak. Ez már egy jó húzás volt, ilyen szeretnék én is lenni, de hát ilyen egy volt csak a Daguerre. Jó pár évtizeden keresztül a drága jó ember módszerével dolgoztak a fotográfusok, rettenetes nehéz üveglemezeket cipelve, majd jött egy még ügyesebb menedzser, úgy hívták, hogy Eastman George Amerikából, aki hát feltalálta a tekercsfilmet, s ettől kezdve aztán elindult széles világon a fotografálás, sokkal könnyebb volt. Így eljutott Magyarországra is és utána a 20-as években részben a hivatásos fotográfusok, de az úgynevezett tisztviselők, jobb szituált emberek, főleg banktisztviselők - ez érdekes dolog - elkezdtek fotografálni és ezekből világhírű művészek lettek, csak egyet mondok, fel is találták az úgynevezett magyaros stílust, úgy hívták, hogy Vadas Ernő, akinek éppen nem régen volt kiállítása, fantasztikus fényképészek voltak, aztán később ezek profik lettek, satöbbi, satöbbi. Aztán egyszer csak ennek a korszaknak is vége lett, s lett egy borzasztó nagy robbanás, legalább akkora, mint a film kitalálása, és ez pedig a digitális forradalom.

S ebben a digitális forradalomban ez a bájos hölgy, Láng Éva, éppen Kínába utazott, s úgy gondolta, hogy hát ha már elmegy a kínaiak közé, akkor csinál néhány fotográfiát. Kölcsönkért egy fényképezőgépet, na most hát fényképezett gondolom agyagkatonákat, stb. Azért érdekesek azok a katonák, mert mind más pofát vágnak, pedig amikor az ember kínait lát azt hiszi, hogy mind egyforma, ezek az agyagkatonák meg mind mások, jól mondom? És hát boldogan gyűjtötte be ezeket a fantasztikus emlékeket, hazajött és hogy jár a fényképész ugyebár? És nem a gyakorlatlanság, mert bizony én is számtalanszor ott állok a nagy élvezet kapujában és a filmen nincsen semmi. Ugye és ezen a lemezen jól mondom, nem volt semmi gyakorlatilag? És ilyenkor az ember ugye mit csinál? Vagy a Dunának szalad vagy gyufát iszik. Hála Istennek az Éva nem ezt tette, hanem begorombult és vett egy fényképezőgépet hála a jó Istennek és ahogy szokták mondani a tehetség az tehetség, teljesen mindegy hogy mihez fog és azt hogy ő milyen gyorsan nagy szerelembe esett a fényképezőgéppel, hát nem tudom, hogy a férje ehhez mit szólt, de minden esetre én úgy látom, hogy a képek láttán ez nagy szerelem, amit ő csinál. Bizonyára el van az ember hanyagolva, de nem baj, mert mi örülünk jobban a képeknek, mint az embernek, pedig hát az ember is egy igen szimpatikus valaki. Na lényeg, ami lényeg, hogy nagy szerelembe esett és ennek a szerelemnek a gyermekei itt jobb oldalon láthatóak. Meg kellene mondjam, hogy fotósok nem nagyon szeretik egymást dicsérni, de ezek elég jó képek. Nem is tudom, a Gábor azt mondta, hogy ezek amatőr képek, hát én azért el tudnám néhány kollegámat hozni, hogy azért nézzük már meg ezeket az amatőr képeket és aztán kicsit pironkodjanak.


Kérem szépen a másik kiállító Juhász István, aki majd terelni fogja Önöket, ez a szimpatikus, helyes, bajuszos fiatalember, kérem szépen ő már nem szerelemben van, ő már házasságban van ezzel a bizonyos szakmával, a fényképezéssel. Elég hosszú évtizedek óta, ahogy olvastam már gyermekkorában eljegyezte magát. Biztos a bölcsődében magára tettek egy fényképezőt, ugye és eldőlt a sora? Úgyhogy azt kell, hogy mondjam, hogy itt már egy vérprofival állunk szemben és igazából amikor valaki ilyen színvonalú képeket csinál és már ahogy hallom ez a 12. kiállítása és bizony ő egy adakozó természet, mert különböző intézményeknek a képeit odaajándékozta, hogy mások is élvezhessék. Én úgy gondolom, hogy az egy méltatlan dolog lenne, ha én elkezdeném egyrészt nagyon dicsérni ezeket a kiváló képeket, másrészt elemezgetni. Tudniillik vannak dolgok, amik magukért beszélnek. És az ő képei, aki már a házasságnak, a fényképezőgéppel való házasságnak a boldog vizeiben evez, azt hiszem nincs arra szükség, hogy itt fényezzem őt a továbbiakban, de hogyha a kedves István úgy gondolja, akkor én ráérek és én éjfélig elemezgetem a képeket. De úgy látom, hogy vannak akik itt már megszomjaztak, sokan unják is az én szövegemet, úgyhogy ezért én ezzel mindenkinek a figyelmébe ajánlom ennek a két szimpatikus fotóművésznek a képeit. És hát nem szoktunk elfelejtkezni azokról sem, akik ezeket a képeket aztán formába öntik. Éppen nemrég nyílt egy kiállításom - ezt itt a reklám helye - ahol elmondtam a híres sláger szövegét, hogy egyedül nem megy, tudniillik egyedül tényleg nem megy, mert ha nincsenek olyan helyek, ahol ilyen minőségben nagyítják fel a képeket, akkor a mi művészetünk nem ér semmit, úgyhogy köszönjük a Novákéknak ezeket a kiváló kópiákat és a kiváló szervezést és a szép környezetet, úgyhogy ha most olyan helyes volnál, mint az Éva, akkor kapnál egy puszit, de így nem kapsz. Úgyhogy nagy tisztelettel köszöntök mindenkit, élvezzék, egyenek, igyanak és látogassák a további kiállításokat. Köszönöm szépen.

A megnyitó - BankCenter 2010

Meghívó  IMG_9137.JPG  IMG_9145.JPG  IMG_9154.JPG  IMG_9155.JPG  IMG_9164.JPG  IMG_9165.JPG  IMG_9167.JPG  IMG_9178.JPG  IMG_9180.JPG  IMG_9181.JPG  IMG_9184.JPG  IMG_9191.JPG  IMG_9192.JPG  IMG_9196.JPG  IMG_9198.JPG  IMG_9204.JPG  IMG_9213.JPG  IMG_9217.JPG  IMG_9220.JPG  IMG_9223.JPG  IMG_9227.JPG  IMG_9230.JPG  IMG_9233.JPG  IMG_9236.JPG 

Kiállított képek - BankCenter 2010

Uluru  Nyereg nélkül  Sodrásban  Fradi  Nem süni, csiga  Lágy korallon  Bokáig az életben  Sivatagi óriásplakát  Szoba kiadó!  Buli van?  Sárga köves parkban sárga tavacska  Delicate Arch  Coco de Mer pálmán 

« Vissza az előző oldalra